Autóval és kutyával Korfura. Nyaralás 2024.

(2024.08.21). Tegnap reggel 7-re értünk haza.  A cél Korfu volt, Roda Villa Depis. De kezdjük az elején. 9-én indultunk kényelmesen dél körül. Szegeden álltunk meg egy tankolásra. Tiszaszigeten mentünk át. A BorderWatcher-t végig figyeltük. 65-90 percet mutatott Röszkére. Ezért lett Tiszasziget. 4 autó volt előttünk. Kicsekkolás Magyarországról gyorsan ment, a határőr legény megkérdezte, hogy mennyit ér egy ilyen kutya, mivel kiskutyánkkal mentünk. Lehet erőtlen próbálkozásként, de tényleg fogalmunk sem volt, hogy mennyit érhet. Nekünk bármit, hiszen családtag. A szerb oldalon a lelkes nagyon fiatal határőr lányka, próbálkozott szintén a kiskutyába belekötni a papírok után az oltásokkal, de mivel jól felkészültek voltunk segítséggel sem sikerült marasztalni, mert hívott egy idősebb férfi kollégát.

Kicsit a BorderWatcher-ről: Az a tapasztalat, hogy a török hazatérő seregek az úton befalkáznak, együtt próbálják a többi határ felé igyekvőt kiszorítani, lelassítani és elhúzni. Beszorítanak, valami lassú jármű mögé bevárják egymást és a nagy SUV-okkal és elhúznak. Szóval ezek egyszerre érnek a határhoz. 6-10 autós falkák. Ezek egy pillanat alatt borítják fel a határinfót, és a 15 perces átkelésből egy csapásra 95 perces lesz. Határ trükk még a többsoros játék is. Amikor két sor közé beáll egy ilyen falka. Az első elkezd kéredzkedni, rimánkodik, hogy elbaszta, nem tud visszamenni, állnak mögötte,… stb.… aztán valaki csak beengedi a rendes sorba. Jumurdzsák meg beáll,.. Ha jó napja van még meg is köszöni, aztán vigyorgó képpel maga elé engedi a falaka összes többi autóját, sőt azt is, aki a sor legvégén rosszul döntött és a kamusorba állt be. :) A végén már Te sem tudod melyik az igazi sor :) a szerb ki oldalon valaki mesélte, hogy látott olyat, aki találkozott olyannal, akit a szerb határőr visszaküldött a sor végére, akik, vagy aki ilyennel próbálkozott.

A határokon túl. Elkocsikáztunk Nis városába. Nekünk bejött, hogy nem egy vágtába hajszolunk le görögbe végül is szabin vagyunk a tatár helyett csak a török hajt, de azt meg 150 évig játszottuk ki újat már nem tud:) Valamelyik előző évben a „Linda Bed and Breakfast” nevű tranzit szálón aludtunk. Akkor egészen jó volt, bőséges reggeli viszonylagos tisztaság 5. emelet kicsit sok volt lépcsőzni, de akkor azért az árért nem vártunk többet. Most viszont! A becsekkoláskor közölték, hogy a reggeli már nincs s az árban! Sőt egyáltalán nincs reggeli. A környéken nem fogadtak el bankkártyát, sőt eurót sem. Így éhesen vágtunk neki a következő etapnak. Az ágynemű nem volt koszos, de tiszta sem, olyan egyszer kétszer már használt. Na és persze a nem dohányzó táblák ellenére tömény bagó szag mindenhol. De főleg reggel, amikor az ablak alatt csoportban kávézó és cigiző asszonyhad fecserészet. Szóval jó szívvel kívántunk soha viszont nem látást a fizetés után a recepciósnak. És jött máris a következő kaland.

Az itthon gondosan letöltött google maps már előző este lejáratta magát. Tudniillik vagy kellet volna, de nem tudtam, a gmaps nem rajzolja ki a tervezett útvonalat offline módban! Csak azt hajlandó egy halvány nyíllal jelezni, hogy a következő kereszteződésben merre menj tovább. Na, ez édes kevés! Egy gyengén muzsikáló kínai fejegység és egy még gyengébb GPS antenna kellően későn reagáló módban a kereszteződéseket elhagyva bátran a fejedbe mondja, hogy a következő kereszteződésben fordulj jobbra. És megteszed és két utcával odébb rádöbbensz, hogy már rég nem ott vagy ahol kéne. Ja és persze mindezt éjszaka valami egészvárosra kiterjedő népünnepély közepette ahol gyerekek és felnőttek minden gond nélkül ugrálnak eléd vigyorogva a világ legtermészetesebb módján. Na és persze a gmaps minden teketória nélkül megtervezi neked a visszafordulási utat 2-300 km –en belül a földrészt megkerülve és rá sem jössz, hogy mit akar, mert te csak a következő kanyart látod. Szóval google maps offline módbanban nem a barátod! De végül azért megtaláltuk a szállást a régi emlékek alapján. 
Másnap a reggeli induláskor még a szállás wifijével kinéztem az útvonalat a gmapsból csak, hogy kb.2 km múlva kiderült, hogy kicsit már átépítették a város úthálózatát. Az OSMand nevű alkalmazás húzott ki szarból, amikor már 30 km-rel a városon kívül ellenkező irányba autókáztunk és valahogy az az érzésem támadt, hogy keletnek megyünk nem délnek. :) De végül visszamentünk Nis-be és rátaláltunk a Lindától néhány utcányira lévő megfelelő útra, ami egyenesen vezet Thessalonikibe :) Szerb ki csekkolás egy áthaladás volt. A makedón be viszont 2 óra. Odaát tankolás.

Apropó tankolás néhány szám a szakértőknek és a tervezgetőknek. 5 alkalommal tankoltam. Összesen 139 litert ez 85e.-Ft-ba került és 2800 km tettem meg vele pontosabban a Priuszka, amit 3 hónapja hajtok. oda-vissza Budapest -Korfu Roda – Budapest. Végig légkondival és teljes szabadságban akkor mentem, amikor akartam oda ahova akarok, minden megkötés és kényszer nélkül (a szervezett utazásokhoz képest). Maciknál kilépés előtt tankoltam még egyet a hiányzó 150 km pótoljam, bár ez így utólag elég értelmetlen akció volt kb. 1500ft-ot spóroltam ezzel. Ja ha már számoknál tartunk 770Ft/l volt a legdrágább tankolás Korfun Rodában a legolcsóbb 513ft/l Gulf Makedonia Gevgelija. Ez azt hiszem, elmond mindent a benzin árakról. Összességében meg voltam elégedve a Priusszal. 115 km/h a legkedvezőbb fogyasztást hozta. 4.8 l körül elvolt, persze a török támadásokat, hogy kivédjem néha oda kellett lépni, hogy ne tudjanak kiszorítani. ilyenkor 150 fölé is sikerült hajtani a ménest. Meglepően jól gyorsul a gép 120 fölött is. Persze ezek az akciók megdobják a fogyasztást rögtön.

De végül megérkeztünk. Szívünkbe fogadott második hazánk üdítő látványa, amikor meglátod az autópálya ball szélén a kék eget megtörő virágzó leander sort, meg érzed az illatokat meg csap a mediterrán meleg szellő valami felemelő érzés! Nincs is ilyen máshol a világon. Első görög éjszakát ezen a nyaraláson az ismerősök kempingjében Platamonaszban töltöttük. Másnap is maradtunk kis fürdőzés a langyos tengerben, esti séta a tömegben gírosz evés a kedvenc giroszozónkban.

 Reggeli a kedvenc kávézóban és konstatáljuk, hogy eddig sem volt olcsó, de most elég drága lett. közel 10 euró volt a két frappé két spanakopita és két bugatsza.

Sebaj, indultunk tovább, irány Korfu! A meteoráknál tavasszal az Anett tourszékkal ebédeltünk egy érdekes helyen Kalambaka külsőn, egy nagy önkiszolgáló éteremben. Most is ott ebédeltünk. Nagyon jól főznek, görög autentikus ételek. Aztán Igumenitsa, mondanám, hogy nem lehet elcseszni a kompot, de el lehet. Aztán már nem. Félóránként megy és akár drive in is vehetsz jegyet vagy rossz nyelvek szerint online is. Persze ez internet hiányában elég nehézkes. A vodafon GR ugyan azt írta, hogy 4G de az én telefonom ebből fikarcnyit sem akart értékelni. A kompozás nekem nem volt újdonság háttal a falmellé kanyarodva, úgyhogy a bácsi behajtotta a külső tükröm mindkét oldalon :) és kb. 5 cm! A távolság a faltól! A kiszállás egy akrobata mutatvány, mert a priuszban középen egy fix hídon van a sebváltó dzsojszitkje. Aztán komponál lás,…kb. 1.5 óra.

Megérkezés újabb végtagtekergetés és irány Roda. Észak Korfu elsőre azt mondanám az a hely ahol Csák Norisz már ment vízszintesen 3 lépést, de az is emelkedett és kanyarodott. Megcsodáltuk a korfui naplementét több hajtűkanyarból is :) Nem érdemes kihagyni. A szállás: Két német hölgy a tulaj görög férjekkel. A ház tip-top! Patika tisztaság, német precízség, és ellátottság (van hajszárító :D) na de viccen kívül kenyérpirító kávéfőző, a wellcom drinkröl nem is beszélek a hűtőben víz bekészítve. Légkondi az árban az udvaron parkolhatsz a kerítés mögött, wifi viszont nincs. 

Nagyon meg voltunk elégedve. kellemes udvar kiskutyánk azonnal kezelésbe vette a számtalan macskát és percek múlva mind az olajfák tetején ücsörögtek. A tenger kicsit gyaloglós 1.9 km persze járda, nincs de felfedeztük, hogy van szervezett lovagoltatás és a nyomvonalon kiválóan és biztonságosan perzselő aszfalt nélkül ellehet eljutni a vízig. A bookingon Villa Depis néven találod meg. 

Langyos tenger apró kavicsos part. Árnyat adó fákkal és nagy sziklákkal. Apró rákok szaladgálnak a sziklák tövében. 

27 euróból vacsiztunk desszerttel együtt. Kirándultunk autóval Sidariba ami nagyon látványos kis homokkő szigettel, és sárga homokos stranddal vonz. Korfu városba busszal mentünk. Csak, mert itthoni hírek szerint úgysem tudunk majd megállni autóval, meg ki akartuk próbálni a híres tömegközlekedést. Hát kipróbáltuk. Azt tudtuk, hogy pontos nem lesz, és azt is tapasztaltuk már, hogy a buszt, ha meglátjuk, le lehet inteni és simán felvesz bárhol. Zakintoson jól működött a dolog. Itt viszont a buszmegálló 100méterre volt, úgyhogy kiültünk egy negyed órával a menetrendi busz érkezése előtt, és ott ültünk a menetrendben megadott időpont után még 40 perccel, amikor azt mondtam, hogy majd holnap újra megpróbáljuk. így is lett. Másnap valamiért jött a 10 órási busz ugyan nem pontosan kb.15 perc késéssel, de legalább jött. Eljutottunk Korfu városba. Kutyával, busszal, néhány euróért. A kutyát kutyahordózóba raktuk, amit vállra akasztva tudtam vinni. A városban is kellett, mert kicsikém emelgette a lábacskáit a forró aszfalton. Korfu város nem volt nagy kaland. Az erőd meg a park előtte az szép, de nagyon meleg volt a nézelődéshez, és persze nekünk a tömeg sem jöttbe. 

Két tenger járó is állt a kikötőben. 

Az minimum 8 ezer ember, ahhoz képest, hogy Korfu sziget! Teljes lakossága 10ezer fő kicsit soknak találom. Szóval a palacsintasütősök csoportjai közt lavírozva, próbáltunk értelmes módon élvezni a város szépségét. Mit ne mondjak elkönyveltük itt is voltunk. A busz pályaudvar a város szélén van. Úgyhogy sokat gyalogoltunk a nem túl látványos ipari környezetben szűk járdákon a bőröndhúzogatós turisták között a száguldozó autók és buszok mellett. Vissza úton a kalauz ember belekötött a kiskutyánkba és nem akart felengedni a buszra. Mondván, hogy kéri az oltási papírjait! Szerencsére készültünk erre is és a telefonba befényképeztük a szükséges igazolásokat. De végül mégis pályaudvar főnökénél kötöttünk ki ahol elmondtuk, hogy Magyarországról jöttünk 3 határon át, ami ráadásul nem is Európa és mindez 6 határátlépést jelent ki és be irányba és mindenhol megfelelt minden papír, Akkor itt vajon mi az ok? Az állomás főnők nagy hanggal adott nyomatékot a szavainak, de nem velünk kiabált, hanem a kalauzzal. Úgy hogy felszálltunk a buszra. Viszont bosszúból, vagy sem amikor a leszállásunkat kellett volna intéznie a kalauznak a sofőrrel jól eltűnt valahol WC háta mögött:) így mire beszéltünk a sofőrre, hogy le akarunk szállni addigra jó másfél kilométerrel odébb voltunk a buszmegállótól ahonnét még kellett gyalogolni. Úgyhogy a napi lépésszámláló kétszer ért körbe az nap :) De legalább nem élmény nélkül telt ez a nap sem.:) Megmásztuk autóval a pantokrator nevü hegyet. 906 méter magaságban. Jó kis szerpentinekkel. Próbára téve a Prius képességeit. Jól vette a kanyarokat :)

Pedró kutya szokta a tengert a kis úszógumijában aztán azért megbátorordott éps úszott is pár métert. De azért nem lett kedvence a tengervíz, és az úszás. 

Kirándultunk Szidariba a szomszéd faluba. Megcsodáltuk a homokszigetet a sárga homokos strandot. 

A haza út: Már sima ügy volt, az OSMand szépen vezetett internet nélkül. 

Platamonaszig ahol ismét pihentünk vagy legalábbis akartunk pihenni egy éjszakát. De igen nagy vihar kerekedett mire végeztünk a sátorveréssel. Úgyhogy kb. éjfélig hallgattuk összebújva, mindhárman az szörnyű dörgést, a villámokat nem láttuk, mert a sátrunk sötétített. Reggel még elgondolkodtunk, hogy maradjunk-e még aznap. De úgy döntöttünk, hogy haza tekerünk. Haza úton úgy gondoltam megint kipróbálom a sygic navigációt. Úgyhogy jól el is tévedtünk és megnéztük Thessaloniki külvárosát, ipari negyedét:) a sygic Térképfrissítéseket ígér az ingyenes verzióhoz is nem drága és akár fizettem is volna érte. Mert látványos és szép. DE nem fut a 4/64 ram/rom-os fejegységen! A telefonomat megtükrözve tudtam a fejegység képernyőjére tenni így viszont menetközben lehetetlen kezelni. A friss térképekről meg ne is beszéljünk, kb.70%ban olyan utakon mentünk, amiket a sygic nem is ismert. Nekem nagy csalódás volt. A határok a szokásosak igazából próbáltuk a kutak wifijén a Borderwtchert nézegetni, de mire odaérünk úgy is teljesen lutri mit találunk. Tompánál jöttünk át Magyarországra éjszaka 4 óra körül 3-4 autó lézenget. „D” betűs törökök őket megnézték jobban nekem is ki kellett nyitnom a csomagtartót, de ennyi volt. Bugacon az út mellett aludtam kicsit a napfelkeltére ébredtünk.(2024.08.20) reggel 7-re itthon voltunk.